Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tündérkert

2008.01.15

Kép  

Ez a „mese” igaz történet.

1999. aug.11.én a Napfogyatkozást az Ó-Budai Hajógyári szigeten néztem. EGYedül. Azt követően „valami” rabul ejtett ott, annyira, hogy oda is költöztem. Ki sem tettem a lábam a szigetről úgy egy évig. Megjelent egy gondolat bennem: „teremts Tündérkertet!” No jó, de mi az, hogy TündérKert? Jött a válasz: „egy hely, ahol a Tündérek jól érzik magukat, nekik van.” Mivel a gondolat makacs volt, és a „Sors Igazgató” úgy rendezte körém a történéseket, ráálltam.

Ahogy a mesében, azonnal megjelent egy gyönyörű Asszony – áldott állapotban volt épp – és azt mondta: „jöttem a Tündérkertet megtervezni” Kiderült, hogy Őt a szakma úgy nevezi, „a Fény kertésze” Müller Krisztinának hívják.

2000-ben ősszel elkezdődtek a munkálatok. Hold hídon és Vénusz hídon keresztül lehetett belépni a Kertbe, a növények egymás mellett úgy helyezkedtek el, ahogy zodiákus szerinti helyük volt. Saját kutat fúrattunk, és Búbos-kemence adta a „tűz” pontot. Nap hídon keresztül léphettek a látogatók a közepén lévő Nap-Házba, amelyről később kiderült: Templom!

Ujjongva hozták a fényképeket a munka során megmutatni, mert sok szivárvány-ív töltötte be a Kertet! Ilyet még senki sem látott.

Azután 2001-ben tavasszal a Kert Életre kelt! Első vendége egy lány volt. Akkoriban a Magyar Szexológiai Társaság alapító tagjaként, és mint szülész-nőgyógyász orvos, foglalkoztam orgazmus-problémák megoldásával is. Telefonon hívott, a Kertben találkoztunk. "Tündé"- nek hívták. A hintaágyon ülve beszélgettünk, amikor nekem szegezte a kérdést: „miért Tündérkert ez?”. Hümmögtem, jó kérdés! Ekkor lábunk elé telepedett egy rigó pár. Fiú és lány rigó. 1 méterre tőlünk, és nem tágítottak. Majd a szintén 1 méterre lévő fa törzsére szállt egy csuszka pár. Fiú, és lány csuszka. Szemmagasságban. Néztek ránk, és nem mozdultak. Ekkor megjelent egy cinke pár, és énekelve elkezdtek röpködni kettőnk között fejmagasságban. Oda-vissza. És csak énekeltek. Egymásra néztünk. Nem kellett mondanunk egymásnak semmit.... Innen kezdve TUDTAM, hogy a Tündérek jól érzik magukat ezen a helyen!

Kép A Kert nyitott maradt mindvégig. Bárki, bármikor élvezhette. Amikor 2002-ben a nagy árvíz elborította az egész szigetet, csak csónakkal lehetett közlekedni a méteres vízben, akkor csoda történt. A víz a szintben fekvő Tündérkert-be NEM JÖTT BE! A Szigeten dolgozók ladikból kiszállva beléptek a Kertbe, és azonnal azt kérdezték: „mi van itt? Mintha megállt volna az IDŐ!”

Attól kezdve igen nagy tiszteletnek örvendett – az addig furcsállott -Tündérkert az egyszerű, de végtelenül jó-szívű mesteremberek szemében.  Három év alatt 1000 rendezvényt tartottunk a Kertben. Ingyen gyógyítottunk. Csontok forrtak össze, meddő nők gyermekáldást kaptak. Tanítottuk az ősi magyar tudást, történelmet. Tánc-meditációinkon sok lélek szabadult ki börtönéből. A Hajógyári szigetet „privatizálták”. Izraeli befektetők kapták meg. Azonnali távozásra szólítottak fel bennünket. A Sors iróniája, hogy 2004 májusában a MAZSIHISZ öregjei tartottak majálist a Kertben. Ez volt az utolsó rendezvényünk. Isten áldja meg Őket érte! Azt szokták mondani, “várják” a Messiást, vagy “várják” Jézus második eljövetelét. Meggyőződésem, hogy ha ma megjelenne, nagy riadalom támadna, és azt kiabálnák az emberek, “még ne, még nem vagyunk készen”. És ha kell, ennek a véleményüknek nyomatékot is adnának – egy újabb keresztre feszítéssel.Tündérkertek általunk, MAG-ős Lelkek által fognak születni, Kárpát-medence szerte. Bennünk, születik a vágy a jóra, a békességre, a szeretetre. Bennünk születik Újra az ÚrJézus, az Ő Országa Mi Vagyunk !Többé nem lehet Krisztust keresztre küldeni, mert akkor maga MAGunkat feszítjük meg, mi veszünk oda.

 

Kép

 

Zene: Hadnagy Árpád, énekel: Bokor Tünde  www.mondala.hu