Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A MÁGUSOK NAPTEMPLOMAI...

2007.07.17

„A mágusok voltak jó néhány nagy görög gondolkodó tanítómesterei, mint például Püthagorasz, Démokritosz, Platón” (Gnoli, 1995, Vol. 9, p. 79), akárcsak Empedoklesz és Prótagorasz tanítói (Goldhammer, 1980, 5: 631). Az i.e. 7. évszázad körül „egész sor szkíta látnok, mágikus gyógyító, vallási tanító rajzott ki északról, mindegyikük samanisztikus [abban a korban mágusoknak nevezték őket – a szerzők] jegyekkel” (Meuli, 1935). Ez az északi ország, a mágusok központja a görögöktől északra fekvő Kárpát-medence és a Kárpátoktól Koreáig terjedő hatalmas eurázsiai síkság, hozzávéve Közép-Ázsiát és Észak-Indiát. A mágusok a mai tudósoktól, filozófusoktól és papoktól eltérően évezredeken át egy-egy nagyobb országrészben, tömbszerű tudományos-filozófiai központokban, egységes nemzetségcsaládot alkotva éltek (GKE-GA, 2006, 78). Ők a királyi mágusok népe, görög elnevezéssel a királyi „szkíták”, a magyarság mágus népe. A mai civilizáció ezt a ma már meghökkentő tényt szűkítően írja le, amikor a mágusok rendjéről, osztályáról, törzséről beszél. Itt nem egy rendről, osztályról, törzsről van szó, hanem egy államalkotó, őstudás-fenntartó népről, amelyik sokezer éven át földrészekre kiterjedő államszervezeteket hozott létre, s tartott fenn, és amely az emberiség őstudásának őrzője.

 

 

 

Dio Khüszosztomosz (kb. i.sz. 40-112) szerint „a mágusok olyan emberek, akik a legméltóbbak az igazsághoz”. Az i.e. 2. évezredben az asszír királyok a „mágus-világ legázolásáról” harsonázzák dicshimnuszaikat (Rawlinson, 1857, 48). Ugyanakkor minden igyekezettel és módszerrel az elmenekült mágusokkal való kapcsolat felvételére törekedtek (Luckenbill, 1928, 312), hiszen a mágusok voltak a kultúra, a tudás hordozói és letéteményesei. A mágusok tudására elengedhetetlen szükség volt, csak éppen más értékrendszer érdekében igyekeztek ezt a tudást megszerezni és felhasználni.

 

 

 

„A skandináv-germán ősvallás világában a bevett nézetekkel szemben nem a harcias, háborúskodó, férfias értékek a legszembetűnőbbek, hanem a mágikusak… Odin maga volt a mágus-király mintaképe” (Boyer, 1985, 50). Odin, a skandináv-germán ősvallás főistene, szkíta-magyar mágus volt (GA, 2006, 133-142, 199; GKE-GA, 2006, 38-39; Metcalfe, 1982, I:32). A kelták druidái is mágusok voltak (Pohle, 1911). A Mexikóban, Uxmal városa közelében levő hatalmas piramist „A mágus piramisának” nevezik (http://en.wikipedia.org/wiki/Pyramid_of_the_Magician). Az őskori-ókori kőkörök valójában Naptemplomok voltak, és világszerte a Napvallású mágusok építették őket (GKE-GA, 2006, 15-33). Az egyiptomi piramisokat Héliopolisz (Napváros) tudós papsága építtette (Hancock, 2002, 145), tehát Napvallású tudós-papok, vagyis a piramisok építtetőiben ugyancsak a mágusokat ismerhetjük fel.