Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árpádházi Szent Margit

2011.11.11

Árpádházi Szent Margit
(1242 – 1270)

Született: 1242. január 27.-én Klissza várában (Dalmácia)
Édesapja IV. Béla magyar király (1235 - 1270), édesanyja Laszkarisz Mária királyné, - a niceai I.Teodor görög császár leánya.

Szüleinek összesen nyolc lánya és két fia született. Testvérei közül meg kell emlitenünk két nővérét, Szt.Kinga Lengyel Kiralynét, és Boldog Jolánt, Jámbor Boleszlav lengyel herceg feleségét, és bátyját, aki apjukat V.László néven követte a Magyar trónon. Lászlóval haláláig bensőséges, szeretetteljes kapcsolata volt, ő jelentette Margit számára az egyetlen valódi embertől jövő támaszt

Nagynénje, - IV.Béla hugaÁrpádházi Szent Erzsébet.

Kilencedik gyermeknek született, a tatárjárás idején, amikor a királyi pár - menekülés közben - a templomosok klisszai várában (Dalmácia) talált menedéket. Szülei az újszülöttet Isten szolgálatára ajánlották fel, és csodálatos módon a tatárok teljesen váratlanul 1242. márciusában kimentek az országból.  A királyi szülők, - fogadalmukat teljesítve, -  Margitot a veszprémi domonkos apácák kolostorába adták, ahol nevelője Olimpiades asszony lett, - ott, ahol Krisztus urunk stigmáit viselő Boldog Ilona magyar apáca is nevelkedett. A felnövekvő kis Margit, megértve annak jelentőségét, önként vállalta a tőle várt áldozatot.  Rendkívüli képességei már igen korán, 4-5 éves korában  megmutatkoztak. Apja csatái előtt pontosan megmondta, mi lesz annak kimenetele, s kik fognak elesni. Ilyenkor apjáért, és a sikerért végig imádkozott.

Határozott  akaratú gyermek volt. Egy alkalommal, amikor egy fiatal dominikánus vendég-szerzetes  érkezett a kolostorba, aki  élvezetesen tudott mesélni, s különféle történetekkel szórakoztatta a noviciákat, Margit kérlelte, hogy maradjon ott, ne menjen tovább. A rendi szabályok azonban tiltották, hogy női kolostorban férfi éjszakázzon, ezért a kérésnek semmiképp nem engedhetett a fiatal szerzetes. Ekkor Margit olyan vihart teremtett egyetlen szempillantás alatt, hogy lehetetlen volt elhagyni a kolostort…

A budai várat jelenlegi helyére átépítő  IV. Béla  várához közelebb, a Nyulak szigetén 1252-ben a domonkos apácáknak új kolostort kezdett emelni, amely 1254-ben készült el. Ekkor ideköltözött a kis Margit, aki 12 éves korában letette a szerzetesi fogadalmat az 1254-ben Budán tartott domonkos általános káptalanon jelenlevő Humbertus de Romanis kezébe.
Szent Margit ezután tudatosan vállalt életáldozatát következetesen véghezvitte és nem volt hajlandó változtatni fogadalmán, amikor a király előbb lengyel kérőjének, majd 1261. nyarán II. Ottokár cseh királynak akarta adni a kezét. 1266-ban Margit közvetítésével és neki köszönhetően az évek óta harcban álló IV. Béla és fia V. István ifjú király végre kibékült. Margit Marcell nevű gyóntatója hatására igen szigorú aszkézisben élt, s főként Krisztus szenvedéseiről elmélkedett. Apácatársai elmondásából tudjuk, hogy (akárcsak Erzsébet nagynénjét) mezítelen felsőtestét minden nap megkorbácsolták. Fogadalomból nem váltott inget, innen lett a “Margit sárga” kifejezés. Szögekkel kivert erényövet viselt titokban.

1270. január 18-án halt meg, 28 éves korában, feltűnően fiatalon. A Duna túlpartjáról halála pillanatában egy fényes csillagot láttak felemelkedni a kolostorból.

A középkori európai művészet igen gyakran, még Frater Angelico is, Árpádházi Szent Margitot stigmatizáltként ábrázolja. Ravatalán teste sugárzó fényt és virág-illatot árasztott. Sírjánál meggyógyultak a zarándokok. Öccse, V. István gyakorta kijárt ide tanácsokért. Kapcsolatuk Margit halála után is “élő”, elválaszthatatlanok maradtak.   

A halála után rövidesen megindult szenttéavatási eljárás első, 1272 - 1274-ig tartott tanúkihallgatások jegyzőkönyvei azonban elvesztek. (…a Vatikán erről hires…) A szenttéavatási per második, 1276-ban tartott eljárásában 110 tanút hallgattak meg, de azokban nincs szó a stigmákról, amelyeket különben minden valószínűség szerint Szent Margit mások elől elrejtett.

Szent Margit szentté avatási eljárása hamarosan elakadt, ennek egyik oka az lehetett, hogy az eljárást a Szentszék részéről megindító V. Ince pápa rövid négy hónapi uralkodás után meghalt. Zsigmond király idejében, 1409-ben, majd Mátyás király 1462 - 64-ben hiába szorgalmazták a Szentszéknél az eljárás folytatását és befejezését.
Szerencsére a török elől a pozsonyi klarisszákhoz menekülő apácák az 1276. évi kihallgatás jegyzőkönyvét Boldog Margit testéhez, a koporsójába rejtették. VI. Pius pápa a befejezetlen boldoggá avatási eljárás ellenére 1789-ben engedélyezte tiszteletét. Hivatalosan azonban csak XII. Pius pápa avatta szentté 1943. július 13-án.
Ráskay Lea, domonkosrendi kódexmásoló apáca tollából idézzük a Szent Margit legendából (azért nem lehetett a maga korában jelentéktelen személy, ha Kódex is született Róla): „Sosem tört ki hangos nevetésben, mert meg volt áldva a szemérem erényével; semmiképp nem hagyta, hogy dicsérjék: a dicsekvő és hiú szavakat mindenestől megvetette. Az isteni szeretet tüzében égett, és szinte szünet nélkül imádkozott lángra gyúlva; A nap első órájától a közös ebédig nem szakította meg imáit. (…) Együtt dolgozott a kolostorban élő szolgákkal. Erején és méltóságán felül osztotta meg velük a munkát: amennyivel felülmúlt mindenkit nemességével, annyival inkább igyekezett a legalázatosabbnak mutatkozni.”

Margit is, - akárcsak Erzsébet -  már 4 éves korától elszakad szüleitől, méghozzá nem kényszerűségból, hanem választott, felajánlásból, odaszánásból. Élete nemzetéért folytatott  ENGESZTELŐ  ÁLDOZAT. A ma embere nem érti meg egykönnyen, de Margit BEAVATOTT-ként  a Magyar Nemzet jövőjét is pontosan látta évszázadokra előre.  Ebből kifolyólag  engesztelő áldozata az eljövendő Magyar sors megváltására is irányult!

Nem lehet nem észre venni, ahogyan a Pápai Hatalom  viszonyult hozzá. Kisérteties a hasonlóság Erzsébet sorsával! A megbecsülés legkissebb jelét sem lehet felfedezni, ellenben a fiatal szépséges királylány sanyargatását, a  minden módon a pusztulás felé való  terelését azonban igen! A személyesen mellé rendelt gyóntató indokolatlanul  durva és brutális  ráhatásai egy védtelen, kiszolgáltatott gyermeklány esetében a feltünően korai halálhoz vezettek…

Érdemes elgondolkodni az Anya, Laszkaris Mária szerepén is. Én nagyon is hidegnek, sőt az anya irányából ellenségesnek érzem ezt a kapcsolatot.

 

Megjegyzem, hogy a Pomáz határában levő kis dombon László Gyula az 1920-as években még 2 méter magas kolostor-falakat ásott ki. Ezek azóta eltűntek. Helyükbe építettek egy idegen stílusú mauzóleumot, ami üresen tátong. A terület szerb magántulajdonba került. Őrzők itt nemrég egy Mária kegy-helyet állítottak, ahol érzékelhető ma is a TELJES KEGYELMI ÁLDÁS ! Ezt a helyet a helyi hagyomány ősidők óta Klissza-domb-nak  ismeri….. Mivel ez a terület IV.Béla idejében Duna által elárasztott öböl volt, a jelenlegi domb AKKOR  szigetet alkotott. Az a leírás, miszerint a Budai (ŐS-Buda)Templom tornyának árnyéka a Kolostorra vetült…..éppen ide illik….. az IGAZSÁG már nem sokáig marad csendben, s homályban!

 

Talán az sem véletlen, hogy a magyarok ebben az időben -1250, Boldog Özséb -  hozzák  létre saját Rend-jüket, a PÁLOS Rend-et, s Thébai Remete Szent Pált választják védőszentjüknek.! Egy néma, titkos küzdelem zajlik köztük, és egy MÁSIK PÁL-i Rend között.

 

IV. Béla idejében történnie kellett valaminek, amit nyugodtan nevezhetünk katasztrófának. Ő az első apostoli Magyar Király, aki országát NEM védi meg, hanem ÁL-ruhában elmenekül jó meszire, Dalmáciába. Atilla kardját hagyja zsákmányul a Tatároknak, csak hogy saját életét mentse!Saját fiával több ádáz háborút vív.  Árpádon keresztül Atillától örökölt Ősi Szakrális Helyen épült Buda várát elhagyja, s a kivérzett ország gondjai közepette ÚJ BUDÁT kezd építeni…..hát ezek azok a súlyos ÉG-be kiáltó dolgok, amiket Margit valójában ellensúlyoz vezeklő életével.