Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IMA A MINDENEKHEZ

2012.08.17

 

 

 

 

Ott jártam, ahol még Ember nem járt,

A kezét fogtam, miközben a Tér és az Idő elszakított,

Más földrészekre és dimenziókba taszított,

Felfedeztem az Ismeretlent újra,

Elneveztem az Égbolt hulló csillagát,

Kértem Áldást a hegyektől, s néztem az Óceánt.

Álltam a süvítő Szélben, arcomat jeges eső mosta,

Megpihentem az Erdő ölén imát mondva,

Álmodtam és mikor a Nap felkelt, én elindultam,

Láttam a Létezés minden örömét, a Szerelem gyönyörét,

Összefonódtam a Világ kezdetén az Eggyel,

S szétváltam, Rend lett, mindjárt Kettő.

Öleltem, vártam, vigyáztam, Egyesültem újra,

Álltam némán, szavak nélkül csak tűnődve,

Néztem a szempárt, álomba merülve.

Szólt a Szó, de nem hallottam már,

Így futottam oda, ahol a Minden vár.