Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ARANYASSZONY dala

2012.08.17

ARANYASSZONY DALA

Ha el tudnám Neked mesélni az Élet minden titkát,

Hidd el, hogy le sem hunynám a szemem, úgy
mondanám

El az összes régi regét, mit átéltek az Ősök.

Magot szórtak ők,

Amit tápláltak nemzedékeken keresztül.

Nem rabiga ringatta a Gyermeket,

Hanem a Szabadság Vágya.

Milliók pusztultak el az Ősi Igazságért,

Mely szerint Szabadnak születtünk.

Kesereg a Ma Embere, sír, nyüszít, féli Urát.

Hazugsággal teli a nap, amit él,

Kenyérre se jut már.

A Férgek híznak az izmos Csikó tetemén, akit elvettek
Anyjától.

Sötét napok ezek, messze még a Fény.

A Tanítók szava olyan halkan szűrődik át a Zajon,

Amelyet a sok szolgalelkű ember-másolat kelt,

Hogy szinte alig hallani azt.

Robotok, gépek kora a mai.

Nincs szívmorajlás, szívzaj, szívdobbanás.

Nincs már semmi, ami emberi volna még.

Évezredek roncsai korhadnak az elmében,

Egymáson rohadnak a múlt elviselhetetlen eszméi, a
korlátolt, kegyetlen, zsarnoki ideák.

És most sem vagyunk mások,

Csak hitvány árnyékai mindannak, amik valaha
voltunk.

Voltunk-e valaha egyáltalán?

Mikor lett az Idő az ellenségünk, és mikor vált a
Felejtés hű cimborájává?

Mi a neve annak az irgalmatlan Átoknak,

Ami miatt nem tudtuk átmenteni a Kincseit letűnt
Századoknak?

Mintha évezredes elmezavar kínozna valamennyi
embert,

Álomban vergődik minden nemzet.

Hol van az ír, Csaba királyfi?

Hol van a mindent meggyógyító varázs fű,

Drága királyunk, Szent László?

Lőj nyíllal, Asszony!

Most Te jössz, Aranyasszony, Boldogasszony!

Most a Te nyilad hegye a mérgező,

S azzal kell megcélozni az örökkön volt lehetetlent,

Mi csúf rabságba döntött milliónyi embert.

Légy Te a nyílvessző,

Útja legyen gondolatod röpte,

Tolla szíved súlya,

Hegyén tündérek összes méze.

Mert méreg az másnak, mi nékünk édes,

Így fog a nyíl célba érni végleg.

Így foszt meg Asszony hamis koronával ékes

Rút királyt pártjától.

És tekintetét újra az Égre szegezi, mint régen,

A drága Ősök idejében.

Hős lesz az Ős Nő, örökös,

Párja a Kristály herceg,

Létük az egy örök igazság,

A mindig megújuló szívjóság.