Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


27. Azonosság - Különbözőség, Egyediség - Egység,

Kölcsönösség - Közösség

 

Másság - egyenlőség,  különállás - széthúzás,  egyoldalúság - tömeg

 

Mindennapos fogalmaink, mégis sokan sokféleképpen értik.

Mit jelent a közösség? Visszatekintve a szótőre, megpillantjuk a köz, a tér fogalmát. Tehát a közösség tagjainak azonos közegben kell létezniük, ugyanakkor mégis elkülönülten, bizonyos távolságot, közt megtartva, biztosítva az egyéni szabadságot, hogy a minőségek elkülönülhessenek. Az azonos közeg pedig valamilyen azonosságot, közös alapértéket kell, hogy feltételezzen a közösségen belül.

Tehát a közösség megalakulásához szükség van egy közegre, térre és valamilyen azonosságra, hasonló minőségek összetartó erejére, mint a közösséget összetartó kohéziós erőre. Természetesen az azonosság nem feltétlenül jelent hasonlóságot, mivel a duális világban még az azonos erők is különféleképpen jelenhetnek meg. A minőségek, tulajdonságok, egyediségek csak egy meghatározott közegben, térben, közösségben kapják meg az értelmüket, egymáshoz való viszonyuk függvényében. Tehát minden közösségnek az az értelme, hogy az önmagában értelmezhetetlen minőségek, tulajdonságok és erők, egymáshoz való viszonyukban értelmet kapjanak, megnyilatkozzanak.

A közösségen belüli azonos minőségek rendeződnek, a tartalmuknak megfelelő törvények, morál szerint, azaz minden közösségben kialakul egy vagy több domináns elv, magatartás-szabály, rendező erő, írott vagy íratlan törvény, amelyek a közösség morális rendezettségét tükrözik vissza.

A közösség is, az Őt alkotó Egyénekhez hasonlóan fizikai, asztrál és mentál testből épül fel, azaz van egy gondolati, idea-tartalma, eszmeisége; van lelki, érzelmi, hangulati, esztétikai... stb. tartalma; és van fizikai megjelenése, tevékenysége, a lelkiségét és szellemiségét tükröző szervezete; de az egészet az alapidea moralitása fogja össze. A közösség éterikus kisugárzásának ereje és minősége jelzi, hogy harmonikusan működik-e vagy sem, akárcsak az Egyénnél is az étertest ereje tükrözi az Egészséget, az ÉletErőt a hármas egység (szellem, lélek, test) harmonikus együttműködését.

Az éter, prána vagy csí tölti be a teret és szállító eszköze és közege a mentál síkon a gondolati energiáknak, az asztrál síkon a lelki, érzelmi energiáknak illetve mindkettőt közvetíti az ember éterikus testéhez. Ott a fizikai test erőközpontjaihoz, mirigyeihez, szerveihez kerül, majd a fizikai test érzületeit , a fizikai síkon keletkezett, eredt érzelmeket és gondolatokat, a teremtő idea tapasztalatait visszajuttatja, az asztrál és a mentál testbe és a világéter által a Szent Lélekhez, majd a Szent Szellemhez a Kozmikus Elméhez, de csak az esetben, ha a megtapasztalás eredménye átjut a minőségi szűrőkön, vagyis a többrétegű asztrálsíkon.

A Kozmikus Elme, a Szent Szellem is egy közösség, szellemi közösség, és a Szent Lélek is egy közösség a lelkek közössége.

HeRMeS ToD (HáRMaS TuDó) követői azt tanították, ahogy lent úgy fent, azaz az Univerzum és az ember egymás analógiái, megfelelnek egymásnak. Az ember különböző síkokból és dimenziókból összeálló egység, azaz a fizikai test, a lélek és a szellem egésze. Így az asztrál- és mentaltest az egyénre jellemző információkat hordozó elektro-mágneses erőtér. A kaldeus mágus-papok pontosan tudták, hogy az ember gondolatai, érzelmei és tettei ezen energia rendszer karmikus, ok-okozati megnyilvánulásai.

Magyarán egy degenerálódott gondolat és érzésvilágú embernek a fizikai síkon történő megnyilvánulásai is hasonlóak lesznek és fordítva, a degenerált tettek, érzelmek és gondolatok torzítják a lelket, és a szellemet elhomályosítják.

A Szentlélek, az emberi lelkek összességének un. Kozmikus központja. De ugyanígy az ellentéterőknek is megvan a hierarchiája. A különbség a Fehér- és a Sötét Testvériség között, a minőségben, a moralitásban és az irányultságban van. Ez a gyakorlatban frekvenciabeli különbséget jelent és amilyen frekvenciára hangolódik az egyén gondolat és érzésvilágában, úgy annak az ÚR-nak a szolgájaként nyilvánul meg, amelyik hierarchiába az adott frekvencia tartozik.

Ezért az csak formalitás, hogy kit minek neveznek, vagy nevezi magát, igazi arcát gondolatai, érzései és tettei mutatják.

Egy közösségben a mentális és asztrális erők hatványozottabban érvényesülnek. Ezért nagyon fontos egy közösséget életbehívó alapidea vagy ideák helyes morális alapja és az, hogy a moralitás iránya a működés során se torzuljon. Az EgyÉn a közösséggel nagymértékben azonosul, hasonul, ezért a közösség felelőssége igen nagy az EgyÉn-nel szemben.

A régebbi korokban az autokratikus vezetésű, tekintélyelven alapuló közösségekre volt szükség, ahol a közösség alapideáját, moralitását, a nagy tudású, különleges képességű, példamutató mester adta meg. Jelenlegi korunkban is szükség van ilyen szellemi vezetőre, de a közösség feladata már az individuumok megerősödése. A közösséget alkotó EgyÉn-ek, már nem szükségszerűen vannak fizikai közelségben, szellemi szabadságuk nagyobb kell, hogy legyen, a közösséget alkotó alapmoralitás sarokkövei között.

 

Meddig fogadható el a "másság "?

Először is meg kell fogalmaznunk, hogy mi is a másság? Mitől más, ami más, de ami még ettől is fontosabb, hogy miben azonos és mi a közös abban, ami más? 

Vannak általánosan elfogadott, univerzális emberi értékek, morális sarokkövek, amelyek minden ember számára azonos kiindulási alapot kell, hogy teremtsenek, hiszen ezek azok, amik közösek bennünk. Ezen a közös alapon állva vagyunk mások, mint egyének, mint csoportok, mint nemzetek.

Ez a típusú másság az Egyéniség, Egyediség, ami nem állít szembe, de megkülönböztet és egyéni, csoport és nemzeti jellegeket, sajátosságokat, kultúrát…. stb. jelöl. 

Az individuum nem tör az egység és a különbözőség ellen, sőt csak a minőségükben nevén nevezett, kiforrott, egyéniségek és egyediségek képesek közösséget alkotni, azon azonosságok és közös értékek alapján, amit minden másság Egyediség elfogad és befogad. 

- Mik azok a közös értékek, érdekek és azonosságok, amiken belül elfogadható és tolerálható a másság, helyesebben fogalmazva az egyediség? 

- Egyáltalán szükség van e univerzális értékekre, szellemi rendre, amiken a lelki önazonosság alapul, és ha igen ki vagy kik azok, akik ezeket az útjelző, sarokköveket kijelölik? 

Azt hiszem, azzal könnyű egyetérteni, hogy viszonylagos, relatív világunkban kellenek támpontok, viszonyítási pontok, általánosan elfogadott szellemi, lelki, tehát morális értékek, melyek hiányában káosz és anarchia hatalmaskodik el az egyénben, a csoportban, a nemzetben és az emberiségen is. Vagyis, ha pl. valaki elfogadja a "felebaráti szeretetet", akkor ez nem értelmezhető önkényesen némelyek javára és némelyek terhére, mert az érték hamis értelmezése homályhoz, zavarossághoz vezet, amelyben az erősebb önérvényesítő erő, mint másság győzedelmeskedhet. 

Itt érkeztünk el, ahhoz a kényes kérdéshez, hogy ki a hiteles arra nézve, hogy megfogalmazza ezeket az értékeket, pl. a "felebaráti szeretet" fogalmát?  A zsidók, a mohamedánok, a buddhisták, a zsidó-keresztények, az ateisták? Egyik sem!!

Ugyanis ezek a vallások vagy vallástalanságok földi emberek mindenkori, szűklátókörű érdekeit is képviselik, amik idővel eltorzulva egyre inkább csak másságok, azonosságok nélkül, holott közös tőből fakadó eredetük világos szellemi és tiszta lelki kinyilatkoztatások voltak.

Az emberiség történelmében rendszeresen megjelentek és megjelennek azok a tanítók, akik közvetítették az univerzális törvényeket és a kozmikus morált. Jézus személyében, pedig a földre inkarnálódott az a hatalmas Szellem, aki az anyagvilágba hozott olyan szellemi és lelki erőket, amelyek méltán fogadhatók el sarokköveknek és zsinórmértéknek az egész emberiség számára.

A másság az azonosság nélkül nem értelmezhető, értelmetlen, káros, zavaros, bomlasztó, hiszen a másság azonos minőségek különböző megjelenési formájává kell, hogy fejlődjön az egyediségben, hogy ne csak másság, hanem KépMás legyen.

Az Egyént az önazonosság építi, fejleszti és csak ezen önazonosság tudatában ismerheti fel másságát is.

A kisebb-nagyobb közösségeket, nemzeteket az azonosság kohéziós ereje tartja egyben és csak az azonosság fénylő jelenlétében ismerhetők fel az egyedi minőségek, mint megnyilvánuló, körülírható, megnevezhető másságok.

A másságot csak akkor lehet tolerálni, elfogadni, ha a másságát hirdető elfogadja és tolerálja az azonosságot is. Önazonosság és a közösséget egyben tartó azonos minőségek hiányában, a másság csak bomlaszt, széthúz, lealacsonyít, mint önző, magát önkényesen megkülönböztető, magának előjogokat követelő alacsony asztralitású, homályos szellemiségű minőség.

Egy közösséget, egy nemzetet szétzülleszteni, anarchiába dönteni szellemi tartásának megtörésével, lelkiségének beszennyezésével lehet.

A szellemi tartást a közösség öntudata, identitástudata adja, ami történelmében, múltjában, nyelvében, zenéjében, kultúrájában, sajátosan egyedi világlátásában, ideáiban és ideáljaiban, hit és mítoszvilágában gyökerezik és nyilvánul meg.

A lelki tartást a közösségben az azonos morális értékeken alapuló összetartozás adja. A hűség, a szorgalmas munka, a becsületesség, az igazságérzet, a haza- és családszeretet, a tiszta és őszinte lelki élet. A Krisztust tagadók démonai pontosan ezért kezdték el, tervszerűen ezeknek az értékeknek a lejáratását és saját másságuk tiszteletének zajos, hangos követelését.

Követelik a hűséges, szerető családi élet helyett a prostitúció tiszteletét, az édesanyák tisztelete helyett a homoszexuális férfiak "anyai" jogait, a tiszta és világos gondolatok helyett a kábítószerek bódult bambaságát, a szorgalmas magyar munkáskezek terhére az idegenek anyagi és kizsákmányoló előjogait... stb. és teszik mindezt a másság tiszteletére hivatkozva, humanitárius köntösbe burkolva, megtévesztve jó szándékú emberek ezreit.

Akik erőszakosan tolakodó másságukkal megkérdőjelezik az azonosságot, szabadosságukkal szétzüllesztik a közösségeket összetartó morális fundamentumokat és teremtőerejükkel nem a teremtést folytatják, mint Isten Képmásai, azok a poláris Világban Isten Másképei, emberi torzók csupán.

 

28. Az Én Vagyok és a Valaki – Akárki – Senki