Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


26. A karma és a szabad akarat

 

A Karma, amit a Lélek akar Ma! Ugyanis csak a Most, a jelen Pillanat Él. 

A múlt a tudat, összességében a kozmikus tudat emlékezetében létezik, nincs itt a pillanatban csak annak a következményei, nincs itt a pillanatban csak akkor, ha általam és bennem, gondolataimban és érzelmeimben élővé válik a jelenben.

A jövő, pedig a Ma, a Most történt okoknak az okozata, eredménye vagy célja lesz.

Így a karma a reinkarnációt és az ok-okozat törvényét figyelembe véve az előző életek tetteinek, felhalmozott ismeret és tudásanyagának, lelki minőségeinek a jelen életbe való áthozatala, áthatása, együtthatása annak minden következményével.

A jelen életemben is építek karmát, azaz el kell viselnem gondolataim, érzéseim és cselekedeteim minden következményét.

A testet öltő lélek mindig más és más személyiségben jelenik meg, azaz egy adott személyiség egyszeri és megismételhetetlen.

 

A karma lehet a sors karma is, mely karom megragad, behatárol, megköt és nem ereszt mindaddig, amíg a lélekben lévő Kísértő energiák át nem alakulnak Megváltó energiákká.

Karmája annak van, aki kiesett a hármas egység egyensúlyából, a polaritásba, a kettősségbe; elkülönülve az egységtől, mindenféle közösségi áthatást, együtthatást, együttérzést elutasítva. Ez esetben az egyén elkülönül, szembeáll, kizár és kizárul. Az Ősforrás erői csak a hármas egységen lévő EgyÉnben hatnak, a kettősségbe, polaritásba került személyiség saját energiáit éli fel addig, amíg erői elfogynak. Ekkor energiát kezd rabolni, akár tudatosan, akár tudatlanul, függőségi viszonyokat hoz létre, más kettősségben élőkkel, és megindul a harc az Ősforrástól elzárt álegók korlátozott és véges életenergiáiért. A megszerzett energiák azonban magukon hordozzák annak a személyiségnek a sajátos jegyeit, minőségi ismertetőit, sajátos tulajdonságait, akitől megszerezték. Így ezek az energiarendszerek összekapcsolódnak, vagyis karmikus viszony jön létre közöttük. Az energia, amit magadba fogadsz “odahívja a gazdáját is”.

A karma egy sorsépítő, sorsteremtő munka, a saját akarat és szabadság által; egy tanulási folyamat, átélés és megélés, belátás és megismerés; az Emberlét önismereti iskolázása.

Addig nincs teljesen szabad akarat, amíg a Karma és a sorsszerűség irányít, azaz a Karma meghatározza a Szabadság mértékét és milyenségét.

Egy sarkított hasonlattal élve, olyan ez, mint amikor kinyitod a ruhásszekrényt és megállapítod, hogy 15 ruha közül választhatsz, mert ennyi ruhád van. Azt viszont szabadon eldöntheted, hogy melyiket veszed magadra. A megtapasztalás síkján, pedig elkészíthető az új ruha.

 

Amikor a Lélek inkarnálódik, meghatározott jellemmel, karakterrel, tulajdonságokkal manifesztálódik a fizikai síkon. Ez a meghatározott jellem és karakter nem lehet másmilyen, mint amit az előző életek gondolatai, érzelmei, cselekedetei, megtapasztalásai megteremtettek.

Ilyen értelemben a múlt, mint ok visszahat a jelenre és befolyásolja, behatárolja a szabad akarat választási lehetőségeit. Ez esetben a jelen okozat, következmény. A feladat megoldása dönti majd el, hogy a jelen történései, milyen jövőbeli következménnyel járnak majd.

Azonban éppen a szabad akarat révén múltbeli, karmikus kényszerítő erő nélkül is lehet a jelenben cselekedni, ez esetben nem a múltat dolgozzuk fel, hanem a jövőt építjük.

 

A hozott képességek, adottságok illetve hiányosságok megszabják az adott személyiség szabadságának mennyiségét és minőségét. Azaz egy keretet biztosítanak a Lélek számára a fizikai síkon, mintegy kijelölve, meghatározva, elrendelve az átélendő élmények fajtáit, mint lehetőségeket.

Ez így a sorszerű kényszer, azonban a lehetőségek száma még így is végtelen, így ezen a kereten belül érvényesül a szabad választás lehetősége, a szabad akarat megnyilvánulása.

A Karma feldolgozása, átélése, átalakítása által megváltozik a személyiség karaktere, jelleme, szabadságának minőségét és mennyiségét meghatározó tulajdonságai, kitágul a világ, megnőnek a választási szabadság lehetőségei, finomodik az átélendő élmények minősége. Mígnem a megvilágosodás, megváltás által a Karma eltűnésével, a Zodiákus uralmának lerázásával a Lélek eggyé válik az egésszel és visszanyeri teljes szabadságát, a szellem-lélek-erő hármas egységét.

 

A szellemi lét nem káosz, a szellemben élni nem önkény; a szellemi világ egy rendezett struktúra. Ennek megfelelően az anyagi világnak is megvannak a konkrét törvényszerűségekből álló szerkezeti elemei, tartópillérei, melyek a szellemi világban fogantak.

Meg kell tudni különböztetni a minőségeket egymástól, ez a különböző értékek, tulajdonságok felismerésének a rendje. Ahol a minőségek felismerhetőek, ott uralkodik a rend, amelyben a különböző tulajdonságok, jellemzők, egyediségek példa értékű jelzésekkel hívják fel magukra a figyelmet. Csak ami szétválasztódott a káosz egyvelegéből, csak az képes az egyesülésre. Minőség szerinti szétválasztás hiányában a dolgok összekeverednek, és ez a rend hiánya, a káosz. A törvény tehát a káoszból a rend felé haladás, az összezavart, összekevert, össze nem illő ideák, hatóerők, minőségek szétválasztása és megkülönböztetése felé haladás.

A minőségek és tulajdonságok individualizálódását, egyénivé válását segíti elő a Karma és a Karmán belül a szabad választás szerinti átélés és megtapasztalás. A megtapasztalást követően megismert és felismert minőségek, tulajdonságok képesek azután az együttműködésre, az együtt-hatásra rendeltetésük szerint. Ezek a személyiségrészek már nem tartoznak a karma kötőerejének erőterébe, míg más személyiségrészek még igen.

Minden valóságteremtő gondolat, ami nem válik életminőséget alakító életcéllá, kiöli a lelkierőt, de minden megtapasztalás útjára lépett gondolat lelkierőt ad.

Az a szellemlény-gondolat, amelyik nem lelkesül át, az nem kap életet az anyagi világban és viszont, az az érzület, érzékelés, benyomás, anyagi világi formális gondolat, mely nem szellemesül át, nem létezhet a szellemvilágban.

Mindannyinkban él a Kísértő Árnyéklény, aki meg akarja akadályozni az önmegismerést, a tapasztalás útján való megismerést és sugallt ítéleteivel és vágyaival megláncolja a lelket, előítéletekre késztet, és élettelen dogmákhoz akarja kötni a gondolatainkat. Ki akar ragadni a hármas egységből a polaritás harcos világába. A Kísértő adóssá tesz és az adósságot életerőben kell lefizetnie annak, aki nem állt ellen a kísértésnek a szellemi, lelki és fizikai sík valamelyikén.

A Kísértő a fizikai sík érzékszerveinek korlátozott szintjére szorítja le a megismerést, elnyomva az intuíció és inspiráció halk, de határozott jelzéseit.

A Kísértő még a Karma által engedélyezett szabadságunkat és szabad akaratunkat is elveszi, hozzákötve gondolatainkat dogmákhoz, mások gondolataihoz, előítéletekhez, az érzékiségből fakadó érzelmekhez, érzékcsalódásokhoz.

 

A tiszta és szabad gondolat az, amit nem befolyásolnak előítéletek, múltbeli események, mások gondolatai, mégoly magasztos tanok és elméletek sem.

Szabad az akarat, amikor független a körülményektől, a környezettől, az elvárásoktól, ragaszkodásainktól és más személyektől, emberi és világi struktúráktól, rendszerektől. A szabad akaratot nem köti a karma és a sors kényszerítő ereje sem.

Tiszta, szabad és őszinte az érzelem, amikor érzéséletünk megszabadult mások érzéseitől, téves felismeréseink és előítéleteink, valamint a külső elvárásoknak való megfelelés hangulatától, az elfogult szenvedélyek, sóvárgások késztetésétől.

 

A Karmaoldás az élet feladat teljesítése, ez az a kegyelem, amit a személyiség megváltásként él át a fizikai síkon, ekkor érzi a megszabadulás belső örömét mind a három síkon; gondolataiban, érzelmeiben és tetteiben egyaránt. Már nem kényszeríti senki és semmi. Az önmegismerés göröngyös, fájdalmas, csalódásokkal teli útját végigjárva felismerte és megnevezte démonait, kiszabadította és átalakította a sötétségben fogságba esett lelki erőit.

Inkarnációja végén, pedig megtapasztalásai gazdag kincses ládájával tér haza.

A halált követően az étertest rövid időn belül lebomlik, és a lélek felkészül a következő inkarnációra.

Az étertest megtisztulása a földi élet során, ahhoz vezet, hogy nem bomlik le a halál után és egyesül a karmától szabaddá vált lélekkel.

Az étertest adja a fizikai test formáját, ezért ha az étertest nem bomlik le az újra testet öltés nem jelent új testet öltést is. Az étertest megtisztulása a lélek megtisztulásával érhető el törvényes úton. A fekete mágiával megőrzött étertest a fizikai föld vonzásában marad, alkalmat keresve az inkorporációra, egy másik testbe való beköltözésre, megszállásra.

 

Az inkarnáció megvalósulásra törekvő eredménye, a szellemi cél, az intuíció és az inspiráció által ösztönzi az egyént a karmaoldó, asztrál- és étertestet tisztító tettek irányába. Azonban az egyén fizikai síkról gerjedő érzéki vágyai, előítéletei, elvárásai, ragaszkodásai sok esetben túlharsogják a magasabb Én, a tisztább lélekrészek finom jelzéseit.

Nemcsak a tettnek van karmikus vonzata, hanem az érzelemnek és a gondolatnak is, ezért mondta Jézus, hogy aki gondolatban vétkezett az már vétkezett.

 

A helyes észlelést elhomályosító gondolat, a téves értékítélet, a kísértés és a lehetőség összetévesztéséből eredő érzelmek elsötétítik a megértést, megzavarják a lélek magával született boldog természetét, megnehezítik a helyes meggyőződést, torzítják a test-lélek-szellem formáját, harmóniáját, eltávolítanak a karmikus alapképlet céljától, ezáltal rövidítik az élettartamot, és az intuíció és inspiráció tompulásával nehezítik a szellemi fejlődést.

A Karma tehát gondolat, érzelem és tett következménye vagy eredménye, ami vagy sorssá válik, vagy szabaddá tesz.

 

27. Azonosság – Különbözőség, Egyediség – Egység, Kölcsönösség – Közösség