Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


19. Hit, Tudás, Bizonyosság

 

A személyiség a fizikai síkon saját lelki, szellemi minőségeit, saját belső valóságát kiárasztja, megvalósítja, teremt vele, majd megtapasztalja, átéli, megismeri, ezzel ismereteket és tudást szerez, azaz kialakítja, fejleszti, bővíti saját tudatát.

 

Bizonyos dolgokat azonban nem képes Anyagi Valóságában megtapasztalni, de ismereteket közvetve, iratok vagy mások elmondásai alapján szerezhet. Ezek a közvetett, még meg nem tapasztalt fogalmak, információk érzelmeket és gondolatokat keltenek, amiket az EgyÉn összehasonlít, összemér már eddig megélt érzelmeivel, gondolataival, ismereteivel, megtapasztalásaival, amelyeket tudatában raktározott el. Ezek alapján véleményt és ítéletet alkot, következtet, megfeleltet, sajátos, egyedi, újszerű gondolat-társításokat alkot.

 

Az EgyÉn által közvetlen formában, Anyagi Valóságában nem ellenőrizhető, nem megélhető ismeret alapja a Hitnek. A hitben csak hinni lehet a Lélek ismerete által, bízni abban, hogy az valóban úgy van. Az ember szavahihető, megbízható emberekben hisz. Szavahihetőnek, megbízhatónak elfogadott “isteni kinyilatkoztatásoknak”, “szent iratoknak”, tudományos megállapításoknak hisz, és ezen hitére alapozza értékrendjét, fogalom és eszmerendszerét. Amennyiben a hitünk alapját szolgáló ismeret egyes részei a későbbiekben tévesnek bizonyulnak, úgy szükségessé válik az erre a tanra felépülő eszmerendszer és gondolatiság helyesbítése, kijavítása, aktualizálása. Ez a TAN újraélése, új körülmények között, az új érték teremtése.

 

Az EgyÉn által közvetlen formában megtapasztalható, megélhető, megismerhető ismeret, információ alapja a tudásnak. A tudás vagy mások által megismert, megtapasztalt és így közismert, vagy az egyén által személyesen átélt ismeret, amely gondolatok és érzelmek összefüggés rendszerét képezi a tudatban.

 

A Hit is és a Tudás is a Tudat részét képezi.

 

Az EgyÉn hite gyengítheti, vagy erősítheti a tudást, és a tudás is gyengítheti, vagy erősítheti a hitet. Erőshitű emberek kitartó kutatása nem egy esetben bizonyossághoz vezet, és új tudást teremt.

A személyiség hitét és tudását rendszeresen összeméri mind saját magában, mind a külvilágban, társas kapcsolataiban, fogalmi eszmecserékben, gondolati vitákban és érzelmi megtapasztalásokban. Ezért az EgyÉn hite és tudása folyamatosan változik, alakul, fejlődik a személyiséggel és annak tudatszintjével együtt.

 

Az a hit, ami tudáson alapul és az a tudás, amit megerősít a hit, az a bizonyosság, a meggyőződés. Az EgyÉn eggyé válik meggyőződésével.

 

A meggyőződés a hitnek és tudásnak a szerves egysége.

A meggyőződés meghatározza az EgyÉn mentalitását, gondolkodásmódját, életvitelét, embertársi kapcsolatait, vagyis életének minőségét, értékrendjét, valóságszintjét, tudatszintjét.

 

Különböző tudatszintek, különböző meggyőződéseket feltételeznek, ezért két ember meggyőződése részben ellentétben is állhat egymással, de nem feltétlenül zárják ki egymást. Példa erre a teremtés és az evolúció szembeállítása, ugyanis ellentétük csak látszólagos, mert minden teremtett fejlődik és minden fejlődés a teremtés folyamatának elválaszthatatlan része.

 

A hit, a tudás és a meggyőződés minőségét, tartalmi helyességét, moralitását meghatározzák azok a források, ahonnan az ismeretek, információk származnak. Ezért az EgyÉn szűkebb-tágabb környezete, családja, barátai, munkatársai, ma már a Tv és rádió műsorai, vallása, iskolai tanulmányai és mindezek alapján saját tapasztalatai jelentős mértékben meghatározzák a hit, a tudás és a meggyőződés, tehát a tudatszint minőségét. Az ember egyszerre hordozó- vivőanyag és hatóanyag, vagyis GyógySZER vagy méreg, Áldhat vagy Ronthat.

 

Tévhit hinni valamiben, ami téves, tévedés.

Hinni bizonyosság és tudás nélkül, vakhit.

Hiedelem pedig a hamis tudás.

Ha a tudásunkat átérezzük a szívben, a Jó Lélek ártatlan szeplőtelenségében, és a hitünket megvilágítja az értelem, a Világos Szellem Igazsága, akkor már kevesebb az esélye, hogy megtévesszenek, tévedésben tartsanak.

Amit a szellem-lélek megtapasztal, az a bizonyosság, az értékítélet ezután következhet.

A tévhit a legtöbb esetben ragaszkodás vagy előítélet, ami nem "él" a jelenben, hanem az elmúlt valamely minőségéhez kötődik, vagy az ismeret és a megtapasztalás hiányából táplálkozik.

 

A fanatizmust kívülről szuggerálják abba az  emberbe,  akiben nem alakult ki egy belső értékrend, morális tartás. 

 

A meggyőződés más, mint a fanatizmus, egy belső érlelődési folyamat eredménye, ami alakul és folyamatosan változik; van önkritikája, ezért képes önönmagát korrigálni.

A fanatikus elvakult, amit lát egy csőbe belefér.  Ezért a fanatikust nem érdeklik a fogalmi keretek, sőt még a fogalmak se nagyon. 

Kályhacső!  Ezt is meg lehet tölteni olyan tartalommal, hogy a fanatikus lelkesedni tudjon érte.

 

Azok az Egyének, akik előítéletekből, lelkileg és szellemileg nem ellenőrzött, megtapasztalásaikkal nem összehasonlított információkból építik fel hitüket, tudásukat és meggyőződésüket, azok mások hitét, meggyőződését előítéleteit kezdik el élni, szolgáivá válnak bizonyos általuk nem ismert, fel nem ismert erőknek, vagyis a vakvilág befolyása alatt állnak. Ezek az emberek nem szabadok, telve vannak félelmekkel és nem hajlandók szembenézni még saját lelkiségük intuitív jelzéseivel sem.

Ezért minden lelki és szellemi megtisztulás csakis az önmegismeréssel kezdődhet. Az Egyénnek fel kell térképeznie, meg kell ismernie saját hiányosságait, kifejlesztésre váró tulajdonságait, mások által és saját maga által is negatívnak vélt tulajdonságait és ugyanígy pozitívnak vélt tulajdonságait is. Ugyanakkor az önmegismerés csak az érték és a mérték ismeretében és a hozzájuk való viszonyításban lehet hiteles.

Ezért alaposan meg kell ismerni a fizikai világot, az élet feltételeit, mert az analógiák révén minden mindennel összefügg.

 

A fizikai test, az asztrál test (a lélek) és a mentáltest (a szellem) tisztasága, világossága lehetővé teszi az intuíciónak, az inspirációnak, a lelkiismeretnek a felismerését, a velük való együttmunkálkodást hitünkön, tudásunkon és meggyőződéseinken. Ez tudatszint és valóságszint emelkedéssel jár együtt, ami lehetővé teheti addig fel nem ismerhető, nem érzékelhető jelenségek, folyamatok átélését.

Most is élnek közöttünk olyan embertársaink, akik látják az aurát, akik inspiratív, mediális összeköttetésben állnak a szellemvilággal, akik képesek betekintést nyerni a Föld éterikus fénykrónikájába, az Akasa Krónikába.

Ezekkel a lelki érzékszervekkel minden ember kivétel nélkül rendelkezik. Az asztráltest, az éterikus test és a fizikai test tisztaságától függ, hogy kifejlődnek vagy sem. Amit az ember nem használ, az használaton kívülre kerül, visszafejlődik, esetleg el is sorvad. Példa erre, hogy az ember sokkal több idegsejttel és idegpályával születik, mint amire egy “normál” embernek, “normál” körülmények között szüksége van, és ez a többlet a növekedés során el is enyészik. Ezt a tudomány a természet “bőkezűségével” és “túl biztosításával” magyarázza. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ember folyamatosan fejlődik és még koránt sem ért fejlődése csúcspontjára. Ezért a természet bőkezűsége azzal is magyarázható, hogy nem azok a “normál” életkörülmények, ahogy élünk és sokkal több, és sokrétűbb képesség szunnyad még az emberben, amiket ha használatba venne, akkor talán nem sorvadnának el gyermekkorban bizonyos szervei.

Ez a kis kitérő arra mutat rá, hogy a bizonyosságnak vélt tudásunk is csak a teljes mozaikkép pár mozaik kockáját mutatja csupán.

 

Hitünkből, tudásunkból és meggyőződéseinkből állnak össze igazságaink.

Az önző személyiség csak saját hitét, tudását és meggyőződését értékeli, csak azt képes elfogadni és nem veszi észre a mások hitéből, tudásából és meggyőződéséből neki szóló üzenetet.

A kishitű és önmegtagadó személyiség viszont függ mások hitétől, tudásától és meggyőződésétől, és nem hallja meg saját lelke és szelleme neki szóló üzeneteit.

Mind a kettő vak, süket, elfogult és előítéletek rabja.

 

A külvilágból származó információkat a személyiség saját lelki és szellemi síkján tapasztalja meg, dolgozza fel, rendszerezze, hasonlítsa össze eddigi ismereteivel és tartsa meg, amire a szíve és az elméje együttesen ráhangolódott! Ez az a befogadás és elfogadás, ami új értéket teremt.

 

A tömeg arctalan, személytelen massza, amit alakítani lehet.

Minden a tömeget manipuláló izmus, (fasizmus, kommunizmus, imperializmus, globalizmus...stb.) és a dogmává merevedett vallások arra építenek, hogy elzárják a tömegtől az információt, a szellemet és saját véleményüket, gondolatiságukat, eszmeiségüket ráerőltetik az egyénre, mely által egyoldalú függőségi viszonyt hoznak létre.

 

Mindenütt vannak viselkedési normák, szabályok, amelyeket meg kell tartani, és az EgyÉn szabadságjogai csak addig terjednek, amíg ezzel mások jogait nem sérti.

Azonban senki nem állíthat fel önkényesen szabályokat és törvényeket önző, szűklátókörű, egyéni érdekek alapján, az egyetemes törvények figyelmen kívül hagyásával.

 

A környezet hatással van minden EgyÉnre, de azt kizárólag az EgyÉn dönti el, hogy mivel azonosul és mivel nem. Pl.: divat, vagy szokásossá váló viselkedés minták.

Mindenki véleményét szükséges és fontos lehet meghallgatni, és felismerni azt, ami nekünk szól, mert miden közlésben, történésben van értékelhető információ és igazságtartalom.

 

20. Személyiség: a Szellem-Lélek-Erő egyedisége az EgyÉn-ben