Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


17. Istenkép – Emberkép - Világkép

 

A Más-Kép úgy néz ki, mintha Kép-Más lenne, precíz hamisítvány, tökéletes utánzat, távolról, úgy összességében. Közelebbről megnézve a részletek elárulják.

Minden okot az okozat minősít, minden gondolatot, ideát, érzelmet, tettet annak eredménye. “Gyümölcséről ismeritek meg a fát”

 

A KépMás szépsége, harmóniája, morális emelkedettsége, tudatának tisztasága megnyilvánul gondolataiban, tetteiben és érzelemvilágában valamint Istenképében, Emberképében és Világképében is.

A MásKép istene, embere és világa úgy néz ki, mintha KépMás lenne, de nem az.

Pontosan úgy lehet felismerni a MásKép hamisságát, ahogy Jézus felismerte a Kísértőt a három megkísértésekor.

A szív, az értelem és a jelenlét ereje, a Szentlélek intuíciója és az Szentszellem inspirációja lehet segítőnk, de felismerni és dönteni nekünk kell. Egyedül.

Ki vagy mi segít felismerni, értelmezni, minősíteni? Kell egy biztos pont, egy sarokkő, egy zsinórmérték, egy alapérték, egy mérték, amihez viszonyítva mérhető, viszonylagos és értékelhető minden érték, minőség és tulajdonság.

 

A tudatszint, a tudat minősége meghatározza a valóságszintet, a valóság minőségét, tehát az Istenképet. Az Istenkép, mint mérték visszahat a tudatra és kialakítja az emberek közötti értékviszonyokat.

Egy haragvó, hatalmaskodó, ítélkező isten ehhez a mértékhez viszonyítja teremtményei kapcsolatrendszerét is. Ezek a hívők el tudják fogadni az egymás feletti ítélkezést és hatalmaskodást, amit saját egyéni látásmódjuk, lelki beállítódásuk és pillanatnyi érdekeik szerint fognak jogosnak vagy jogtalannak megítélni.

 

Isten minden pillanatban megnyilvánul, és nem bújik el senki elől, teljes egészében láttatja magát, mindenki megismerhet belőle annyit, amennyit szelleme világossága, lelke tisztasága szerint érzékelése, tapasztalatai, tudati állapota alapján képes felfogni belőle.

 

Isten az Ember által ismerhető fel és meg. Isten benne van az egész teremtett világában, de csak az ember teremtetett az Ő "képmására", azaz csak az ember képes arra, az egész teremtett világban, hogy Isten Szellemét és a Szent Lelket befogadja, magába fogadja. Az ember ez által képes megismerni Istent és nem csupán fizikai érzékszervek által.

 

Jézus, mint emberi testbe költözött Isten Fiú emberi mértékként jelez mindenkinek, tetteivel, példáival, ránk hagyott gondolataival.

 

Jézus, mint Krisztus szellemi úton és a Szent Lélek által mindenkinek elérhető isteni mérték, azaz mértékadó viszonyítási pont, annak, aki ráhangolja saját szellemi-lelki energiatestét.

 

Ehhez a mértékhez lehet hozzámérni gondolatainkat, érzelmeinket, tetteinket, istenképünket, emberképünket és világképünket, azaz moralitásunkat, szeretetünk erejét.

Ezen isteni mérték szerint találtatunk könnyűnek vagy igaznak.

 

Miért olyan fontos ez? Azért, mert amilyen minőségű energiákból, erőkből építkezünk, olyanokká válunk. Az ember készen kap bizonyos értékeknek megfelelő fogalmakat, ilyen, pl. az Istenkép is.

Az istenképpel azonosuló EgyÉn, hasonulni fog az általa elfogadott értékmérőhöz. Akinek az istene haragvó, bosszúálló, kirekesztő, az ezeket a minőségeket magába fogadja, és olyanná válik, ugyanis senki sem születik haragvónak, bosszúállónak és kirekesztőnek, ezért ez nem faj, öröklődés és vérségi kapcsolat kérdése csupán.

Jelenleg a Kereszténység nem létezik illetve illegalitásba vonult; ami helyette van az a júdeo-kereszténység, vagyis a judaizmus egy oldalági kinövése, gigantikus szektája.

Jézus kereszténysége nem zsidó-kereszténység volt, hanem egy olyan egyetemes értékű kereszténység, amiben megtalálhatja mindenki a maga kereszténységét. Így lehet keresztény zsidóság, keresztény germánság, keresztény magyarság...stb. és végül a keresztény emberek közössége. Az Új Szövetség.

Ebben az Új Szövetségben mindenki lehet szövetséges. Ebben a szövetségben egyetlen értékmérő van Jézus Krisztus Szerető Mennyei Atyja, a megnyilatkozó Szent Szellem, a Dharma, az Igaz Ige, az eredendően tiszta szellemi minták ősi forrása.

Ez az istenkép a morális alap. Alapja az emberképnek, világképnek.

Aki a Krisztussá vált Jézus Szellemi és Lelki minőségeivel, tulajdonságaival, értékeivel azonosulni képes, az tagja, részese, alkotója lehet ennek az Új Szövetségnek, a Szellem-Lélek-Erő Szövetségének, ami maga a Világ Világossága.

 Mi a Napkereszténység?

 

Szövetség sokféle lehet, egy eszköz, forma, kehely és az őt megtöltő tartalom minősége adja meg a jellegének megfelelő jelentést.

 

Természetesen a MásKépnek, a Kísértőnek is van szövetsége, hiszen a próba, a beavatás, a megváltás kísértés nélkül elképzelhetetlen. Azonban a Kísértés szövetsége nem egyetemes, nem érdek nélküli és nem közösség.

Ennek a szövetségnek az istenképe, emberképe, világképe a polaritás, a kettősség, a meghasonlottság jegyében áll. Szigorú törvények és dogmák irányítják, a mindenkor ott lebegő büntetés fenyegető terhe mellett.

Ez a szövetség, csupán csoport, tömörülés, halmaz, mennyiség, ahol nincs, nem lehet és nem szabad lennie egyedi jellegzetességeket hordozó Egyénnek. Ebben a szövetségben a csoport tagja és a csoport azonos, itt a csoport egy kiválasztott egyedének szelleme irányít, a csoport tagja a lelkes nyáj egy báránya, aki nem lát, nem hall, nem gondolkodik, hanem engedelmesen megy a dogmatikus jelszavak kolompolása után. Az ilyen ember vagy fanatikus, vagy nihilista.

 

A Szellem-Lélek-Erő Jézusi Új Szövetsége nem iromány, nem farizeusi törvény, nem szabályozó, nem intézmény, nem bürokrácia, nem dogma, nem az un. külső, objektív, tárgyiasult világban található, hanem a Szellem-Lélek-Erő harmóniáját átélő EgyÉn gondolatainak, érzelmeinek, cselekedeteinek eredménye, következménye, teremtménye. 

Ott, ahol akárcsak ketten a jézusi értékrend szerint jelen vannak ott már él és hat Jézus Krisztus Új Szövetsége. Ez a Szövetség áthatja a mentális, asztrális és éterikus dimenziókat is. Itt a tér-idő minden pontján és pillanatában újra- és újjászülető Élő Érték az útjelző.

Ennek a közösségnek minden tagja EgyÉn, aki felismeri a többiekben különbözőségét és hasonlóságát, aki szabadon, saját felelősségére gondolkodik, érez és cselekszik.

 

Az emberiség egy jelentős része ma és már közel 2000 éve az istenségből népdémonná torzult Jahve (Jehova) igája alatt nyög. A vallási dogmák torzulásából keletkezett népdémont jelenleg az emberiség egy jelentős része istenként tiszteli, táplálva ezzel az erőszak, a gonoszság, a gyűlölet és a képmutató hazugság szellemét, akarva vagy akaratlanul, de háttérbe szorítva ezzel Jézust, a Krisztust, a Világ Világosságát és saját népének szellemi vezetőjét, a magyarság esetében az Öreg IsTent és lelki vezetőjét, a magyarság esetében Napbaöltözött Boldogasszsony Anyánkat.

Nem lehet egyszerre két urat szolgálni. Nem lehet egyszerre az egyetemes szeretet moralitását létező, kinyilatkozó Istent tisztelni és ugyanakkor a szerető Atya álarcát viselő Jahve vérgőzös, embergyűlölő tanait elfogadni és “isteni” kinyilatkoztatásként hirdetni.

 

Jézus Urunk szerető mennyei Atyja a Világmindenség Istene, minden emberé, nemzeti hovatartozás nélkül. Jézus soha nem nevezte az Ő szerető Mennyei Atyját Jehovának, hanem Él-nek, azaz élőnek, minden élő lélek teremtő Élő Istenének.

Jézus világos tudást, igaz értelmet hozott az Embernek örömhírként, hogy tudjon, higgyen és megismerjen, függetlenül nemzetiségétől, hitvallásától.

Annak ismeretét hozta, hogy mint Szellem-Lélek-Test, Isten KépMása minden ember, hogy az emberi lélek öröktől fogva van az Istenben és Isten által.

Egy Új Szövetséget köt az Egyénnel, mely szövetség nem bürokratikus intézmény, nem írott, élettelen szöveg, nem önző érdekeket érvényesítő szabályozók rendszere, nem csűrhető-csavarható törvény, hanem az élő lelkiismeret és a világos érthető szellemiség cselekvő jelenléte a szabad emberek közösségében.

Jézus vallása a szeretet vallása, az elfogadásé és a befogadásé, a türelemé és a megértésé. Jézus “vallása” nem poláris, hanem duális, vagyis nem az egymástól kirekesztően elkülönült érdekek szembenállása, hanem a különböző mégis hasonló, közös forrásból kiáradó értékek kölcsönös együtthatása.

 

Ezzel szemben a dogmatikus vallások a polaritás jegyében állnak. Így pl. Jehova a meghasonlott isten, aki, megkülönböztet, kiemel és kirekeszt, “szeretetét” egy szűk csoportra érvényesíti csupán, másokat gyűlöl, a más istenképpel rendelkezők legyilkolására és kirablására buzdít. Jehova az őt létrehozók asztrális erőinek legalacsonyabb szintű energiáit egyesíti. Jézus nevén is nevezi őt a János Evangéliumában, ő az ördög atya.

Ez az ördög atya három alakban kísérti meg Jézust, mint Ahrimán felkínálva az anyag feletti hatalmat, mint Lilit felkínálva a lelkek feletti hatalmat és mint Lucifer, felkínálva a szellem feletti hatalmat. A felkínált hamis gyöngyökért cserébe Jézusnak szolgálnia kellett volna ezt az ördög atyát, amit Jézus visszautasított.

 

Az istenképből eredő lelkiség, a gondolatok, a szavak és a tettek azok, amik elárulják valaki igazi arcát és nem a bőrszíne, nem a faja, nem a külső formalitások  és álarcok, amelyek mögé elbújik.

 

A világban, a gazdaságban és a politikában, a közéletben, a munkahelyen, a mindennapokban tűnik elő, hogy valaki tisztességtelen haszonleső, agresszív és békétlen kötekedő, hatalomsóvár; és ez nagymértékben attól függ, hogy Lelke, milyen moralitású tanokon nevelkedett, fejlődött.

Innentől kezd nagyon fontossá válni, hogy milyen istenkép adja a lélek morális alapját.

A mindenható szertő Mennyei Atya azért ajándékozta Jézust az emberiségnek, hogy egy új tudatszintre emelje azokat, akik a szívűkbe zárják tanait. Ezen a tudatszinten mindenkit egyenlő mércével mérnek, senkin nem követnek el sem fizikai, sem lelki erőszakot, csak, mert másként látja a világot, és másként tükrözi vissza Isten arcát.

 

A modern világ sovinizmusa, rasszizmusa és nacionalizmusa a torz istenkép következménye, ahol “isteni” törvény rangjára emelték a becstelenséget, az átkozódást, a népirtást, népek-nemzetek szembeállítását. Ahol az “igazságos” háború jogosságát az erőszakosabb fél önző érdekei döntik el.

Ebből a sötét szellemiségből és zavaros lelkiségből erednek a vallásháborúk és a kereszténység inkvizíciója, a cionizmus, a fasizmus, a kommunizmus és a globalizáció mindenkit maga alá gyűrő, telhetetlen, moralitást nélkülöző önzése.

 

Az ember moralitása és szellemisége miatt válik Emberré.

Az ősi kultúrnépeknél a Megváltó, a Világ Világossága az egész emberiséghez érkezik a Logosz-szal, Isten igéjével, minden politikai és egyéb világi szándék nélkül, hogy az örök tudást és szeretetet az emberlelkekbe plántálja, hogy kivezesse a Vétkek sötét labirintusából, a lelketlen erőszak ördögi köréből.

A megnyilvánulás megnyilvánít valamit, a semmit nem lehet megnyilvánítani.

Üres tér nincs.  Isten nem a semmiből teremtett, hanem saját magából. Isten saját magát a saját Szellemét nyilvánította meg a Szentlélek és az Istenerő által , ezt hívjuk Teremtésnek.

Istennek vannak általunk megszemélyesíthető, életre kelthető tulajdonságai, amikor "a haragvó, gyűlölködő, átkozódó Isten" -ről vagy "szerető Mennyei Atyá-ról” beszélünk az emberben kialakult Istenképről szólunk, arról amit felfogtunk Istenből saját minőségünk, lelki tartalmaink és mentalitásunk alapján. Amit megélünk, azt vállaljuk, valljuk, az a mi igazi vallásunk.

Az istenképek, istenfelfogások nem azonosak Istennel. Istent megérezni, megérteni, megélni és átélni lehet a szellem-lélek-test harmóniájában. Kívül pedig a nyíló virágban, a felkelő napban és embertársunk csillogó szemében.

A sok kis EgyÉn, Isten KépMás teremtő megnyilvánulásaiból áll össze az Emberiség sorsa és ezért nem mindegy, hogy milyen istenkép szellemisége és lelkisége határozza meg a teremtő megnyilvánulások tartalmát, a jelen történéseit és a jövő okait.

 

 Szeretet Vallás

 

 

 

 

18. Tudat és Tudatosság