Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16. Az ikrek

 

A Kép-Más és a Más-Kép. Ábel és Káin, Megváltó és Kísértő, fény és árnyék. Mindkettő hordozója a Lélek, mindkettő a Lélekben lakik. 

A szeretetet befogadó, megtisztult lélek a Szent-Lélek, amely képes befogadni az Isteni-szellemet, ez a megváltás, a megvilágosodás, a megdicsőülés állapota.

 

A szeretetet, SZER-TETT-et nélkülöző lélek a bűnbeesett, TÉVelygő VÉTkes lélek, amely a szellem bölcsessége helyett csak információt hordozhat, mint egy intelligens gép és elsötétül, megvakul, megsüketül, érzéketlenné válik, elveszíti a kapcsolatot a szellemvilággal, magasabb Énjével, lelkiismeretével.

 

A test, lélek, szellemből álló EgyÉn, a lélek kettős természete miatt mutat két arcot. Míg a test a föld elem, a szellem a tűz elem, addig a lélek két elemben is megnyilvánul a levegő és a víz elemben. A magyar hagyomány úgy tudja, hogy az Embernek van egy Örök Lelke és van egy egyszeri, mulandó Testlelke.

A földet a víz élteti, a tűzet a levegő, tehát a lélek a közvetítő, a híd, az anyag és a szellem, a megnyilvánult és a meg nem nyilvánult világ között.

 

Az anyag önmagában se nem jó, se nem rossz és így van ez a szellemmel is. A lélek állhat fényben is és árnyékban is szabad akaratából, és így a benne és általa megnyilvánuló szellemi és anyagi is fényben vagy árnyékban mutatkozik meg.

 

Az ember teste és szelleme nem tud vétkezni, erre csak a lélek képes, mely eszközként használja mind a kettőt, de erre csak az Ember mulandó lelke képes, az EgyÉn-ben, az Egóban, a személyiségben, mert egyedüli Hármas Egység az Univerzumban, azaz test, lélek, szellem egysége.

Így az Egyénbe zárt mulandó lélek képes a nagy és felemelő tettekre is, a teremtésre és alkotásra is.

Az Ember tehát Kép-Más, Isten képmása, de a lélek kettősségénél fogva Más-Kép is, azaz minden emberben iker lélek lakik, mely hol angyalként, hol démonként mutatkozik meg.

A levegő és víz elemnek a lélekben, harmonikus egyensúlyban kell lennie, mert ez biztosítja a szellem-lélek-test hármas egységét, a végletektől mentes, kiegyensúlyozottságot, az alkotó és építő, teremtő megnyilvánulást.  Akár a víz, akár a levegő elem kerül túlsúlyba a lélekben, felborul a lélek harmóniája, megszűnik az EgyÉn Egész-sége, a hármas egység részeire hullik és minden rész meghasonlott kettősségben nyilvánul meg a személyiségben.

A részeire szakadt és ellentéteiben megnyilvánuló EgyÉn számára a megváltás, a megvilágosodás az Egészség helyreállításával jön el.

A gondolatok, a jó érzelmek által lesznek jó cselekedetek. Mit sem érnek a gondolatok és ideák, ha nem keltenek jó érzelmeket, és nem nyilvánulnak meg jó cselekedetekben.

A teremtés, a megnyilvánulás és megtapasztalás eredménye, minősége, “jó” vagy “rossz” volta a lélek és a tudat beállítottságától, hangoltságától függ.

 

„Sötét szobában egyetlen szál gyertya lángja hajladozik ide-oda, miközben halvány fénykörén túl gyülekeznek a sötét árnyak, hogy visszafoglalják maguknak a fény által elorzott birodalmukat és őrülettől csillogó szemekkel, csikorgatva kihegyezett fogaikat, bűzös leheletükkel mérgezik gyenge lelkem. Az árnyak halványan imbolygó gyűrűjén túl, vörös szemeit kimeresztve áll Ő, az árnyak ura, az anyag Fejedelme! S mohón lesi a láng utolsó lobbanását, hogy sötét lelkét kiterjesztve eltévedjek benne.

Hang hallik: "Félsz, gyarló ember?"

Halk sóhajként hagyja el rebbenő ajkamról a válasz: "Igen!".         

"Mitől?", 

"Az ördögtől és művétől!", és halk suttogás kel:

"Hát hiszel? Akkor csak félj, nyugodtan!". Halk kacagás enyészik el a parázsló gyertyacsonkban...

Nem akarok félni! Ezért most NEM hiszek, s az árnyak eltűntek, a szoba sötétjében újra az anyagi valóság az úr, a tárgyak visszakapták saját árnyékukat és helyreállítják a békét lelkemben. Már nem félek. Ha nincs isten, nincs ördög sem! Csak anyag van. Béke honol... ?"

(Az Internetről kimásolva, a szerző: Welorex)

 

"Sötét szobában egyetlen szál gyertya lángja hajladozik ide-oda, halvány fényköréből újabb fénygömbök próbálnak szétáradni, hogy visszafoglalják maguknak a sötétség által elorzott birodalmukat és a halhatatlan Szellem lángjától csillogó szemekkel, bíztatón tekintenek rám, mert megérzik tétova lelkem diszharmóniáját. És az örök világosság galaxisának közepén ott áll és vár Ő, a Szellem, a Lélek és az Erő Ura, harmóniában és békességben. Türelmesen várja lelkem lángjának fellobbanását, hogy minden sötétség és homály felszívódjon, kétségeimet megszűntetve, majd halkan mégis az egész mindenséget átható hangon megszólal: "Nincs mitől félned, a sötétség csak benned élő illúzió, melyet rossz gondolataid, rossz érzéseid építenek fel."

Halk sóhajként hagyja el rebbenő ajkamról a válasz: "Igen! Tudom, csak néha elfelejtem".

"Hát hiszel? Akkor nincs mitől félned!".

A mindent átható erő tüze izzik tovább a parázsló gyertyacsonkban...

Nem akarok félni! Ezért most hiszem, amit tudok és tudom, amit hiszek, s az Erő velem marad, a szoba sötétjében újra a Világ Világossága az Úr, a tárgyak visszakapták saját értelmüket, és helyreállt a béke lelkemben.

Már nem félek. Tudom, hogy van bennem, általam és körülöttem élő Isten és hogy az Útnak van árnyékos oldala is, melynek sötét árnyai is én vagyok magam. Most már tudom, szabadon választhatok"

(Az Interneten válaszom Welorex részére)

 

A megváltás akkor következi be, ha a Magasabb Én, a szellemet hordozó levegő lélek, Örök Lélek és az anyagbazárt, ént befogadó víz lélek, Testlélek, az elszakított ikrek egymásra találnak és összeölelkeznek, a Szellem fényében, de a Test Templomában.

Ez a megszabadulás és szabadság pillanata, az EgyÉn uralma az elemek felett, a Hármas Egység Harmóniája.

Az én, a Testlélek tehát állhat a Világosságban, a hármasegységben, ekkor a személyiség saját maga ura, világos érthető, meghatározott és felismert öntudattal.

 

És állhat az én, a Testlélek az Árnyékban, a sötétség kísértésében, homályos eltorzult öntudattal, mint árnyékén, mint ál-ego, a végletek egymásnak feszülő szembenállásában, meghasonlásban.

Rabságában az előítéleteknek, elvárásoknak, ragaszkodásoknak, alantas érzelmeknek, önző vágyaknak. Rabságában valamelyik démoni erőnek (Lucifer, Lilit, Arimán)

 

A hármas egységben létező Én, szabad személyiség, individuum a belső megtapasztalás szabadságában, az értékek felismerése által.

 

A hármas egységből kiesett én, széttöredezett árnyékszemélyiség, önállótlan, örök függésben áll környezetétől, az őt körülvevő világ gondolataitól, érzelmeitől, kísértéseitől. A saját maga által felépített vagy kívülről rákényszeríttet illúzióvilágának a foglya.

 

17. Istenkép – Emberkép - Világkép